BOLONDÓRA [d-ó] főnév (bizalmas)
<Csak néhány kifejezésben:> az a rövidebb időszak, melyben vki bolondokat (5) csinál. Rájött a bolondóra, bolondórája van: kiszámíthatatlanabb, idegesebb, mint máskor; nem lehet vele beszélni. □ Már megint rájött a bolondóra a professzorokra. (Mikszáth Kálmán) Jancsira aznap este jött rá az első bolondóra. (Gárdonyi Géza)