BÍBELŐDIK [bíbëlődik v. bibelődik] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék, (-jön) (-t ragos mértékhatározóval is)
Lassan, aprólékosan, küszködve, kitartóan foglalatoskodik; piszmog, vesződik.
Bíbelődik vmivel v.
vmin. Az ócska motorral bíbelődik. Sokat bíbelődik a kéziraton. □ A leánder-köcsögök közt ültem s kötésemmel bíbelődtem. (Herczeg Ferenc) || a. <Kevéssé fontos v. apró egyedekből, részekből álló dologgal> elmélyülten foglalatoskodik.
Górcső alá tett metszetekkel bíbelődik. Az egyenletekkel bíbelődött. □ [Melinda] igen ifjan, 1516 éves korában, lett Bánk nejévé. Nem ok nélkül bibelődöm e részletekkel. (Arany János) || b. Vkivel, vmivel rendsz. gondosan, aprólékosan bajlódik.
Nem szeret az emberekkel bíbelődni. □ Most ezen bölcs thebaiakkal nem bíbelődöm. (Vörösmarty Mihály) Nincsen is véredben
Bibelődni apró, léha szerelemmel. (Arany János) || c. (
ritka,
régies) Vmivel v. vmin babrál. □ A nő
szótlan bibelődék köténye sarkával. (Vas Gereben)
- Igekötős igék: elbíbelődik.
- bíbelődés; bíbelődő.