Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <rendsz. fiatal személy>, aki naiv, gyermeteg ötleteivel és tetteivel mosolyt kelt; gyermekesen hiszékeny; vidáman, játékosan, pajkosan felelőtlen; kissé könnyelmű. Bohó leányka, ifjú; bohó szerelmes; → ifjú és bohó. □ Ah a bohó kis leány, az jól imádkozott (Vörösmarty Mihály) Igen kövér, de mindamellett bohó ifjú volt. (Tömörkény István)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló <megnyilatkozás, cselekedet, magatartás>. Bohó beszéd, játék. || a. Az ilyen személyre emlékeztető, hozzá tartozó. Bohó érzés, szív. □ S arról aztán, hogy szerelme Csak futó láng gerjedelme, A bohó szív mit tehet? (Tompa Mihály)
II. főnév -t, -ja Bohó lény, kül. ember. A kis bohó! □ Hallgasd csak Ádám, érted-e E kis bohó szerelmes énekét? (Madách Imre) Szegény bohó, Árny után kapkodsz, azonban Fut előled a való. (Vajda János)