BOLTÍVES melléknév [e; t-í] -en [e] (építészet)
Boltívekkel (12) ellátott <építmény, helyiség>. Boltíves ablak, ajtó, kapu, tornác. □ Egymás után érkezének a templom nagyszerű boltíves ajtajához a városbeliek. (Jókai Mór) A két boltíves teremben nem volt egyéb bútor, csak asztal s lócák. (Móricz Zsigmond)