Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BOG főnév -ot, -a
  • 1. Kötélen, fonálon hurkolva kötött csomó; görcs. Bogra köti a kötelet; kioldja, kioldozza a bogot; bogot köt a fonálra; bogot köt a zsebkendőjére. □ Az előhúzott zsebkendőre hirtelen bogot kötött. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (választékos) <Fán, növényen> csomó, bütyök, kidudorodás. Görcsös bog; a fák boga. A bodzafának, somfának sok boga van. □ Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét A cserje vad bogán. (Vörösmarty Mihály) Bog, tüske vérzi homlokom: De könnyben úszó, nagy szemekkel A boldogságról álmodom. (Komjáthy Jenő)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, régies) A cselekmény, bonyodalom szálainak szövevénye, bonyodalom, amely megoldásra vár. □ [A] szerző … regénye szálait e különös bogba, ez adomaszerű ötletbe gyűjti össze, onnan bonyolítja tovább. (Arany János) Döbrentei … hibáztatja Bolyaiban, hogy nem gondolkodott a drámai bog megkötéséről. (Gyulai Pál)
  • Szóösszetétel(ek): ágbog.