BIZALOMGERJESZTŐ [e-e] melléknév -en [e], (-n) v. -leg [e], -bb
Bizalmat keltő, bizalomra érdemesnek látszó. Bizalomgerjesztő arc. □ Az idegen
a leánykához fordulva, őt szólítá meg nyájas, bizalomgerjesztő szóval. (Jókai Mór) Az arca sokkal bizalomgerjesztőbbnek látszott a cselszövő
kancellár arcánál. (Herczeg Ferenc)