BIKFIC főnév -et, -e [ë, e] (
bizalmas)
- 1. Kölyök, fickó, tacskó. Ne beszélj bele a nagyok dolgába, te bikfic. □ Süldő poéták, bikficek, Ugyan ne csiripeljetek A szerelemről! (Petőfi Sándor) Látod, bikfic! Minek avatkozol az én dolgomba? (Jókai Mór)
- 2. jelzői használat(ban) (tájszó) Ostoba, oktondi. Bikfic gyerek.