BÓDUL tárgyatlan ige -t, -jon
<Személy, ill. fej, elme bódítószer, alkohol hatására v. rosszullét folytán> átmenetileg zsongító tompultságba, kisebbszerű kábulatba esik; szédül.
Bódul a fejem. Az alkoholtól bódulni kezdett. □ Elmém bódulni kezd
(Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Bódul, megvakul a kincsek nézésében. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: belebódul; elbódul; megbódul.
- bóduló.