BÉKÉLTET [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (kissé
választékos)
<Haragos, ellenséges feleket> kibékíteni igyekszik; békít.
Hiába békélteti a régi ellenségeket. A válóperes bíró a tárgyalás elején békéltetni próbálta a házasfeleket.
- Igekötős igék: kibékéltet; megbékéltet; összebékéltet.
- békéltetés.