BOGÁNCS főnév -ot, -a, (
népies) bogács
A fészkes virágzatúak közé tartozó, gyomként tenyésző kórószerű növény; szára, hasogatott levele és piros v. kék virága is szúrós, tüskés (Carduus).
Bókoló, fodros, szöszös, tarka, útszéli bogáncs. Földjét fölveri a bogáncs éa a dudva. □ Becsetlen puszta bogács fedi | Hadház homokján szent tetemid helyét. (Csokonai Vitéz Mihály) Borostyán futotta be a hantokat, de mellette egy bogáncs is lengett. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): 1. bogáncsvirág; 2. szamárbogáncs.
- bogáncsol; bogáncsos.