BIZTOSSÁG [1] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Vminek v. ritk. vkinek biztos [1] (I) volta, a biztos melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota; szilárdság, határozottság, megbízhatóság.
Fogásának, lépteinek biztossága; a lövés biztossága; kezének, szemének biztossága; a hír, az ígéret biztossága; fellépésének biztossága. □ A fiatal gyermek
katonás biztossággal rúgtatott elő. (Jókai Mór)
- 2. (régies) Biztonság (1, 3). □ A bútorok
biztosságban vannak. (Jósika Miklós) Nem érzi magát biztosságban saját házánál. (Jókai Mór)
- 3. (ritka) Bizonyosság.
- Szóösszetétel(ek): biztosságérzet.
- biztossági; biztosságos.