BIZSERGÉS [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangfestő)
A bizsereg (12) igével kifejezett folyamat, ill. az ezzel járó érzés. Bizsergést érzett egész testében. □ A legelső külhatás
az volt, hogy arcom bőrét ezer hegyes tű szurdalja. E csodálatos ingerlő bizsergésre visszatért a tudatom, hogy élek. (Jókai Mór) Valami nevezhetetlen bizsergés futott át a véremen. (Mikszáth Kálmán)