BIZSEG [ë] tárgyatlan ige -ett, -jen [ë, ë] (rendsz. 3. személyben) (
ritka)
- 1. <Az egymáshoz való súrlódásból keletkező, egybefolyó tompa hangot keltve> nyüzsög, összezsúfolva mozog; hemzseg. A felzaklatott bolyban bizsegtek a hangyák.
- 2. (régies) <Nedvesen égő fa> sustorog, sistereg. || a. (régies) <Víz forráskor, felfakadáskor> sustorgó, zümmögő hangot ad; ilyen hangot adva forr, bugyog.
- 3. Bizsereg. Bizseg a vére. □ Óh milyen érzés az!
Bizsegett a vére. (Mikszáth Kálmán)
- bizsegés; bizsegő.