BIZOTTMÁNY  főnév -t, -ok, -a (
régies)
- 1. Bizottság. Besoroló bizottmány; (történettudomány) honvédelmi bizottmány: <184849-ben> az országgyűlés tagjaiból alakult testület, amely Kossuth Lajos elnöklete alatt egy ideig az ország kormányzását intézte; vegyes bizottmány. □ Mint érsekök mondá, mindent akkép tesznek: Küldöttséget, aztán bizottmányt neveznek. (Sárosy Gyula)
 - 2. Küldöttség. □ A fejedelem 
 elébe 
 tisztelgő bizottmány ment. (Kemény Zsigmond)
 - bizottmányi.