Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BIZTOS [2] főnév -t, -ok, -a
  • 1. Vmely meghatározott feladat elvégzésére a végrehajtó hatalom által sajátos jog- és hatáskörrel kiküldött hivatalos személy. Megyei, miniszteri, városi biztos; → úti biztos. □ Nehány nap előtt egy török udvari biztos érkezett ide. (Széchenyi István) Lamberg … Mint királyi biztos, amint megjött, nyomban Ellenünk megkezdte dolgát alattomban. (Sárosy Gyula) A királyi biztos … indul Bécsbe jelenteni, hogy … rendet csinált. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (1945 előtt) Egyenruhás, legénységi állományú rendőr. Biztos úr: <az ilyen rendőr megszólításaként>. || a. (1945 előtt) Polgári biztos: polgári ruhában szolgálatot teljesítő detektív. || b. (régies) Csendbiztos. □ Add meg magad! kiálta a biztos, fegyverét a rablóra fogva. (Jókai Mór)
  • 3. <1952 előtt a pénzügyőröknél> a szemlésznél kettővel magasabb rendfokozatú segédtiszt. Biztossá léptették elő.
  • 4. (tájszó) <A kubikosoknál> munkavezető.
  • Szóösszetétel(ek): csendbiztos; hadbiztos; kormánybiztos; népbiztos; útbiztos; vizsgabiztos; vizsgálóbiztos.
  • biztosi.