Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BIZTOSÍTÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Általában olyan, aki, ami biztosít. A békét biztosító nemzetközi szerződések; magas életszínvonalat biztosító gazdasági politika; a fejlődést biztosító tápanyagok; a megélhetést biztosító jövedelem; a jogot és kenyeret biztosító alkotmány; a kártevők ellen biztosító szerek; a magát baleset ellen biztosító munkás; a képviselőjüket ragaszkodásukról biztosító választók; az élelmiszerek olcsóbbodását biztosító intézkedések.
  • 2. Biztosítással (2) foglalkozó. Biztosító intézet, pénztár, társaság. || a. A biztosításban (2) érdekelt. A biztosító fél.
  • 3. (műszaki nyelv) Szerkezetek zavartalan működésének biztosítására (4) való. Biztosító készülék, szelep, szerkezet, zár. || a. (vasútügy) Biztosító berendezés(ek): a vasúti forgalom biztonságának megóvására haszn., azt segítő készülék(ek összessége).
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Az a vállalat, intézmény, amely biztosítással (2) hivatásszerűen v. üzletszerűen foglalkozik. Állami biztosító.
  • 2. (ritka) Az a személy, aki magát vmi ellen biztosítja. A biztosítók részleges kár esetén is kapnak kártérítést.
  • 3. (műszaki nyelv, villamosság) Biztosíték (3a).
  • Szóösszetétel(ek): 1. biztosítószer; 2. munkásbiztosító; társadalombiztosító.