BIZONYUL tárgyatlan ige -t, -jon (kissé
választékos)
Vki, vmi a tapasztalat(ok), tények, bizonyítékok alapján, helyes megvilágításban vminek v. vmilyennek mutatkozik, ill. bebizonyosodik róla, hogy vmi v. vmilyen.
Rám, rád, ránk, rátok, rájuk bizonyul vmi; igaznak, tanulékonynak, ügyesnek bizonyul; képesnek, képtelennek, méltatlannak bizonyult vmire; méltónak bizonyult vkinek a bizalmára. Kire bizonyult a betörés? Az aggodalom feleslegesnek bizonyult. A bajban jó barátnak bizonyult. Egyenrangú ellenfélnek bizonyult. □ A gyermek igen tanulékonynak bizonyúl. (Arany János) Miután a kereszt nem bizonyult elég fegyvernek, most már a kardba vetik minden reményüket. (Ady Endre) A harminc forint
e megdrágult modern világban kevésnek bizonyult. (Babits Mihály)
- Igekötős igék: bebizonyul; rábizonyul.
- bizonyulható; bizonyuló; bizonyult.