Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BIZONYTALAN melléknév és főnév
  • I. melléknév -ul, -abb
  • 1. Olyan <dolog>, amely kétséges, kérdéses, nem biztos (1), nem bizonyos (1). Bizonytalan adat, állítás, forrás; bizonytalan hatás, ígéret; egészen bizonytalan. □ Bizonytalan hirnél nem hoztak egyebet. (Arany János) || a. Olyan <körülmény, dolog>, amelynek jövője, kilátásai ismeretlenek, kiszámíthatatlanok, nem bizonyosak (1a). Bizonytalan holnap, jövő. □ Ti bizonytalan életüek, hulló falevélre hasonló Emberi nem … (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 2. Olyan <dolog, tárgy>, mely nem eléggé rögzített, szilárd, stabil, biztos (2), melynek állapota nem tartós. Bizonytalan alapok, állás, egyensúly, rögzítés. || a. Nem határozott, tétova, ingatag <emberi mozdulat>. Kezével bizonytalan mozdulatot tett. □ Bizonytalan léptekkel támolygott az ágyhoz. (Mikszáth Kálmán) Egy kicsit bizonytalanabbul jött felém … féltizenegy tájban; a homloka verejtékes volt a sietségtől. (Kaffka Margit)
  • 3. Olyan <személy>, aki vmiben tétova, ingadozó, nem bizonyos (2); aki nem tud, nem ismer vmit biztosan, határozottan. Bizonytalan vagyok benne. Bizonytalannak érezte magát. □ Bizonytalan lévén az én fatumomról, én többé élni nem akarok. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ilyen személytől származó, rá valló, vele kapcs. <lelki tartalom, megnyilatkozás>. Bizonytalan érzések, ismeretek; bizonytalan politikát folytat. □ Nyelvészeti tudása sokszor bizonytalan. Inkább csak nyelvészeti balsejtelmei és rémlátásai vannak. (Kosztolányi Dezső) || b. Bizonytalan hang: a) olyan h., amelyen érezhető, hogy a szóban forgó személy nincs meggyőződve állításának igazságáról; b) remegő, halk, elcsukló v. elakadó h.
  • 4. Olyan <személy, dolog>, akiről, amelyről nem lehet tudni, hogy kiféle, miféle, s aki, ami ezért bizalmatlanságot keltő. Bizonytalan alak; bizonytalan egzisztencia →; bizonytalan foglalkozású személy.
  • 5. Olyan, aminek jellege, tartama elmosódó, határozatlan. Bizonytalan körvonalak; bizonytalan korú. □ Csak a bizonytalan színű szemeiből nézett ki a gyámoltalanság. (Mikszáth Kálmán) Vékony arcán elmosódtak a vonalak, csak bizonytalan, légies fényesség élt rajta. (Kuncz Aladár) || a. Bizonytalan idő(járás): olyan i., amely fordulhat szépre is, csúnyára is, amely nem határozottan jó v. rossz.
  • 6. Olyan, ami nem biztonságos. Bizonytalan élet, helyzet. □ Itt semmi bizonyosabb dolgot magának nem ígérhet senki, mint azt, hogy bizonytalan az állapotja. (Mikes Kelemen) A tengereket történetünk idejében már nemcsak a vihar tette bizonytalanná, hanem a háború is. (Hunyady Sándor)
  • 7. Olyan, ami nincs eldöntve, meghatározva. Hely és idő még bizonytalan. Bizonytalan időre elnapolták a tárgyalást.
  • II. főnév -t Az, ami nem ad biztonságot, amire nem lehet biztonsággal támaszkodni v. számítani. Elindul a bizonytalanba. Bizonytalanra pénzt vesz fel. Bizonytalanra nősül. Majd ő is megismeri a bizonytalant! □ El hát, a bizonytalanba! (Arany János)