BALTA főnév baltát, baltája
Rövid fanyélbe illesztett, egyik végén kissé kiszélesedő, éles, másik végén tompa kisebb vasszerszám, amellyel fát vágnak, ill. aprítanak.
A balta éle; a balta foka ←; a balta nyele. Kicsorbult a balta. Baltával aprófát csinál. Szóláshasonlat(ok):
úgy úszik, mint a nyeletlen balta: egyáltalán nem tud úszni. □ Aprítja a gallyfát a
vénasszony, aprítja a tőkén, rövidnyelű baltával. (Gárdonyi Géza) A mestergerenda
össze volt vagdalva. Virtusos betyárok azon próbálták ki
a baltájuk élét. (Móricz Zsigmond) || a. Ettől eltérő alakú, egyéb célokra haszn. ilyen eszköz.
- Szóösszetétel(ek): 1. baltacsapás; baltaél; baltafok; baltanyél; baltaütés; 2. kőbalta.
- baltájú; baltás.