BALSZERENCSE főnév
Sorozatos sikertelenség; kedvezőtlen sors.
Határtalan balszerencse; → üldözi a balszerencse; balszerencséval játszik, küzd. □ És annyi balszerencse közt
Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) || a. (
választékos) Szerencsétlen eset, esemény <vkinek az életében>.
Azóta, hogy ez a balszerencse érte, nem tud anyagilag talpra állni. Nagy balszerencse történt vele. □ Azt képzelte, hogy az apja boldogtalan s hamarosan valami balszerencse éri. (Kosztolányi Dezső)
- balszerencséjű; balszerencsés.