BLAZÍRT * melléknév -an, (ritk.) -ul, -abb (
választékos)
- 1. Olyan <személy v. csoport>, aki, amely előző élmények hatása alatt az érzéki gyönyöröktől, élvezetektől csömört kapva, minden iránt közönyössé vált; unott, egykedvű, fásult. Blazírt férfi, nő. || a. (rosszalló) Léhaságában minden önzetlen, nemes törekvéssel szemben közönyös.
- 2. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Blazírt ábrázat, arc. □ A csodagyermek
intett blazírt ajkaival. (Babits Mihály)
- blazírtság.