Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BIZALOMGERJESZTŐ
BIZALOMKELTŐ
BIZÁNCI
BIZANTINIZMUS
BIZARR
BIZGAT
BÍZIK
BIZISTEN
BIZISTÓK
BIZMUT
BIZODALMAS
BIZODALOM
BIZOMÁNY
BIZOMÁNYI
BIZOMÁNYOS
BIZONY
BIZONY-BIZONY
BIZONYÁRA
BIZONYGAT
BIZONYÍT

BIZGAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson bizget [e] -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë] (népies)
  • 1. Személy vkit, vmit többször érintve piszkál; birizgál. Bizgatja a tüzet. Ne bizgasd folyton azt a macskát. || a. (átvitt értelemben) <Vmely kérdést, ügyet> többször, nem jóakaratúan szóvá tesz; feszeget, bolygat. Mit bizgatja azt a régi dolgot? □ Ezt az oldalát a kérdésnek ne bizgassuk. (Kemény Zsigmond) De már ezt, hé, ne bizgasd: Nem a legillendőbb neked erről sokat beszélni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 2. Izgat, bosszant, háborgat vkit, vmit. Ne bizgassák, úgyis elég baja van. Bizgatják az örökség ügyével. □ Megkeserűli, ha bizgatja váramat! (Arany János) Nem tűrhettem otthon, hogy az uramat bizgassa egy közönséges oktalan állat. (Mikszáth Kálmán)
  • Igekötős igék: felbizgat; megbizgat.
  • bizgatás; bizgató.