Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, amihez kétség nem fér, ami valóságnak, ténynek vehető. Biztos adat, forrás, hír. □ Biztosra vehette , hogy Mihályi fel fogja bontani az eljegyzést. (Herczeg Ferenc) Másfél nap óta nem találtam embert, aki biztosan meg tudta volna mondani, hogy hány lába van a póknak. (Móra Ferenc) || a. Olyan <cselekvés, esemény, jelenség>, amelynek bekövetkezésére, hatására, eredményére feltétlenül számíthatunk. Biztos ígéret. Egyetlen biztos lövéssel leterítette. A darab biztos sikernek látszott. □ A halál semmi, még ha biztos is, mert az megfordul, visszahúzódik, mint az útközben egerésző macska. (Mikszáth Kálmán) Csalónak hisznek és mutyit akarnak adni a biztos üzlethez valamennyien! (Hunyady Sándor) Szóláshasonlat(ok): biztos, mint a → halál. || b. Olyan <dolog>, amely nem jár váratlan kellemetlen következménnyel v. sikertelenséggel; biztonságos. Biztos fogás. A közepén emeljük, az biztosabb; (szójárás) ami biztos, az biztos v. biztos, ami biztos: nem szalasztom el az adódó lehetőséget, jó lesz, ha biztosítom magam a kellemetlen meglepetésektől.
2. Olyan, amit nem v. csak nehezen lehet megingatni, megzavarni v. benne változást előidézni. Biztos alap, állás, öntudat; biztos talajon áll. Határaink biztosak. □ Az ifjúság háborgó napjai múlván, Biztos erőt érzek. (Vörösmarty Mihály) Ez a formaérzék biztossá és arányossá tette a kivitel munkáját. (Péterfy Jenő)
3. Olyan, ami veszélytől védett, ami biztonságot nyújt. Biztos révbe jut; biztos zugot keres. □ Mészáros legények míg biztos helyre nem jutának, Addig rá sem értek szólni a kutyának. (Arany János) A pénzed biztos helyen van, fiam. (Mikszáth Kálmán) || a. Biztonságos. Az embernek ott nem biztos az élete.
4. (régies) Olyan, akiben, amiben feltétlenül bízhatunk; megbízható. □ Adsz egy biztos embert, ki a titkot el nem árulja. (Vas Gereben) Adj mellé biztos őrt. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Olyan <személy>, aki ritkán követ el hibát vmiben, aki nem könnyen téved. Biztos célzó, számoló. □ Sobri oly biztos lövő, aki a fecskét lelövi röptében golyóval. (Jókai Mór) || b. Biztos vmiben, vmiről, vmi felől: a) tudja, mit akar. □ Az öreg úr biztos volt maga felől. (Jókai Mór) b) meggyőződése, hogy nem fog tévedni, hibázni. Biztos vagyok benne, hogy ; biztos a → dolgában.
5. Kétségtelen, nyilvánvaló. Vannak biztos jelei a dolognak.
6.* határozói használat(ban) (bizalmas) Bizonyára, biztosan, bizonyosan. Biztos eljön; biztos azért tette, mert
II. főnév -at Olyan dolog, olyasmi, amelyben, amelynek valóságában, bekövetkezésében feltétlenül bízhatunk. Nem ígért semmi biztosat. Nem tudtak biztosat mondani. Biztosra megy v. utazik: úgy fog neki, hogy a sikertelenséget, kudarcot lehetetlennek tartja. Biztosra vesz vmit: bizonyosnak tartja. □ A zempléni ember csak biztosra utazik. (Mikszáth Kálmán)