BITORLÓ melléknév és főnév -t, -ja (
irodalmi nyelvben)
Olyan (személy v. hatalom), aki vmit bitorol. □ Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti. (Czuczor Gergely) Ti a baráti név hazug bitorlói! | Ti az alacsonyság büzhödt mocsárának Sima bőrű, mérges párájú kigyói! (Tompa Mihály) Reméljük a bitorló abszolutizmusnak rettentő összeomlását. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): trónbitorló.