BIZ határozószó (főleg magánhangzóval kezdődő szó előtt; csak mondat elején v. belsejében)
<Érzelmileg színezett mondatokban:> bizony (I. 23). [Eltört a pohár.] Biz ez eltörött. Táncolni megyünk, úgy biz ám! Biz ezt előbb is megmondhattad volna. Biz ez csak közepes. De biz ő nem szégyellte magát. □ Öklelő dárdája olyan hosszu, mondom,
Vendégoldalnak sem lenne biz az vékony. (Arany János) Meghallgatta imádói őrjöngését,
hanem biz ez mind kárba veszett dolog volt. (Jókai Mór) (mondat élén, hát szóval együtt v. anélkül) Hát bizony (I. 23). □ Jó füle lehet a szultánnak, ha ezt a zenebonát napestig hallgatja. Hát biz az pokoli harsogás. (Gárdonyi Géza) || a. Biz a: bizony. [Eltört a pohár?] El biz a. Ugyan biz a, mit mondott neked?