BÍRSÁG [í v. i] főnév -ot, -a (
jogtudomány)
<Vmely szabálysértés esetén v. peres ügyben a tiltott v. jogellenes cselekményt elkövető személyre> megtorlásul pénzben kiszabott büntetés.
Bírságot szab, vet, ró ki vkire. A bírságot általában nem lehet elzárásra átváltoztatni. Kifizette aa bírságot. Bírsággal sújtotta a bíró a tárgyaláson meg nem jelent tanút. || a. Általában pénzben v. más természetbeli javakban, anyagi értékben kiszabott, ill. lerovandó büntetés; anyagi kártérítés, elégtétel(adás).
Mennyi volt a bírság? □ A nőrabló bírsága volt tíz ökör. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): 1. bírságlevél; 2. pénzbírság; rendbírság.
- bírsági.