BIRKÓZÁS főnév -t, (-ok), -a
A birkózik (1, 3) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki birkózik, ill. vkik birkóznak.
Egészen belemelegedtek a birkózásba. A gyerekek szeretik a birkózást. □ Folytonos fegyvergyakorlat, úszás, birkózás között teltek le napjaik. (Jókai Mór) || a. (
sport) Sportág, ill. sportszerű küzdelem, amelyben az ellenfelek egymást megragadva, pusztán erejük és ügyességük igénybevételével bizonyos szabályok szerint addig küzdenek, míg vmelyiküknek sikerül a másikat két vállra fektetni v. a győzelmet jelentő erőfölényt kiharcolni. →
Klasszikus v.
görög-római birkózás; → szabad stílusú v.
szabad fogású birkózás; könnyű-, nehézsúlyú birkózás.