BITORLÁS főnév -t, -a (csak egyes számban) (
választékos)
A bitorol igével kifejezett cselekvés, állapot, ill. az a tény, hogy vmit bitorolnak.
A hatalom, vmely név, vagyon bitorlása. □ Leginkább bosszankodtak Halilra a hatalom bitorlása s a fölöttük gyakorolt erőszak miatt. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): címbitorlás; jogbitorlás; névbitorlás.