BÍRÁSKODÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a bíráskodik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, eljárás; az a tény, hogy vki bíráskodik; bírói hivatal gyakorlása, bírói tisztség betöltése, ilyen feladat ellátása; bírói eljárás, ítélkezés.
- 1. Vmely vitás ügyben (döntő) bíróként való szereplés, ítélkezés. Saját sérelmes ügyében senkit sem illet meg az önkényes bíráskodás joga. □ Aeschylos az athenaebeliek Bíráskodását sem fogadta el. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (sport) <Versenyen, mérkőzésen> az elkövetett szabálytalanságok elbírálása, megtorlása, az eredmény, ill. a győztes hivatalos megállapítása, eldöntése. Igazságos, részrehajló, tárgyilagos bíráskodás. A mérkőzés angol játékvezető bíráskodásával folyt le.
- 2. (jogtudomány) Az igazságszolgáltatás módjának törvényesen megállapított rendszere. Esküdtszéki, fellebbezési, katonai, községi bíráskodás; → laikus bíráskodás; → munkaügyi bíráskodás; polgári bíráskodás. □ Kezdett már átöltözködni egy kicsit a bíráskodás mostani modern formájába. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): esküdtbíráskodás; önbíráskodás; rögtönbíráskodás.
- bíráskodási.