BÍRÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a bír igével kifejezett helyzet, állapot, ill. képesség; az a tény, hogy vki bír vmit.
- 1. (régies, választékos) Vminek birtoklása. A föld, a vagyon bírása; hatalommal bírás. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vkinek a bírása: az a tény, körülmény, állapot, hogy vki nőt feleségül v. szeretőül magáénak tudhat. □ Fajtalan véred
| Melinda bírására csergedez. (Katona József)
- 2. A szervezet erejét különféle vonatkozásban próbára tevő, erőfeszítést, kitartást kívánó dolgok elviselése, elvégzése, ill. erre való erő, képesség. Az ital, a munka bírása.
- 3. Vmire bírás: vkinek vmire való rábeszélése v. rákényszerítése. Vkinek jobb belátásra, hallgatásra bírása; a tanúnak hamis vallomásra bírása.
- Szóösszetétel(ek): munkabírás; teherbírás.