BILLENT [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. tárgyas Vmit billent: eszközli, előidézi, hogy vmi billenjen. A rádobott súly a mérleg egyik serpenyőjét lefelé billenti; fejét oldalt billenti; vkinek a javára billenti a → mérleget. || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Egyet billent vmin: megbillenti, megböki; egyet billent a kalapján: kevésbé udvarias köszönésül egyet bök a kalapján. || b. (bizalmas) tárgyas Gyengén megrúg vkit. Fenéken billent vkit; → tunikán billent vkit.
- 2. tárgyatlan Lök, mozdít úgy, hogy billenjen (vmennyit, vmilyen mértékben). Billent vmin; billent vmivel. □ Nagyot billente a dárdán, A magyar vitéznek hónaljába mártván. (Arany János) Mielőtt inna
, az üveggel üdvözlésképpen billent a másik felé. (Tömörkény István)
- 3. (tárgy nélkül) (zene) <Ujjával> egy billentyűt leüt v. lenyom. Nem jól billent a mutatóujjával.
- Szólás(ok): ld. fül.
- Igekötős igék: átbillent; elbillent; előrebillent; felbillent; félrebillent; hátrabillent; kibillent; lebillent; megbillent; visszabillent.
- billentett; billenthető; billentő.