BILLEG [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
- 1. <Csak részben szilárdan rögzített v. alátámasztott tárgy> könnyedén erre-arra hajlik, v. fel és le mozog, ismételten billen. Billeg az asztal. Billeg a toll a kalapon. Billeg a mérleg. □ Repül a hegyes kard
És billegve áll meg egy sorompó fában. (Arany János)
- 2. (népies) Testét könnyedén ide-oda hajtogatva, kényelmesen lépdel. □ Büszkén, negédesen billegünk odább. (Kemény Zsigmond) Billeg sok bóbitás banka kevélyen. (Tóth Árpád)
- Igekötős igék: bebilleg; elbilleg; kibilleg; végigbilleg.
- Szóösszetétel(ek): illeg-billeg.
- billegés; billegő; billegtet.