BICSKÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Garázda férfi, aki felindult állapotában hamar bicskát ránt, hogy ellenfelét, vetélytársát megszúrja vele. Híres, hírhedt, somogyi bicskás. □ Mind a kettőnek van megfelelő tábora
: a leghíresebb verekedők, bicskások az ő szolgálatukban állanak. (Jókai Mór)
- 2. (tréfás, ritka) Vásott, pajkos, huncut, rakoncátlan fiú v. fiatal ember. Nagy bicskás a maga fia.
- 3. (régies) Útonálló, betyár, zsivány, szegénylegény. □ Megállj! kiálta a zsivány kezét megkapva
Én ezeret adok nektek
A bicskások összedugták fejöket és tanakodni látszottak. (Jókai Mór)
- bicskásság.