BIRKATÜRELEM főnév (rendsz. kissé
rosszalló)
Szinte az ostobasággal határos, nagyfokú türelem, minden sértésnek, bántalomnak, méltatlanságnak egykedvű, békés elviselése.
Birkatürelme van. Birkatürelem kell hozzá, hogy az ember tűrje ezt a sok bosszantást. Igazi birkatürelemmel állta, viselte az örökös csúfolódást. □ A legény birkatürelemmel hallgatta az agyba-főbe szidás pattogó kifejezéseit. (Vajda János)