BIKACSÖK főnév bikacsek [ë] -et, [ë], -e v. -je [e]
A levágott bikának v. ökörnek súlyokkal kinyújtott v. nádpálcára húzott s megszárított hímvesszője, amelyet korbácsként, fenyítő eszközként használnak.
Rávágott, ráhúzott egyet a bikacsökkel. □ A korcsmáros
bikacsökkel jó sort vert a rendőri kihágást elkövetőnek a nyaka közé. (Jókai Mór) Nincs nálam semmi. Se görcsösbot, se bikacsök. (Kosztolányi Dezső)