BICCEN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. -t ragos mértékhatározóval)
<Fej, láb, ritk. ezekhez hasonlóan mozgó, mozgatható tárgy> rendes, állandó helyzetéből egy pillanatra zökkenésszerűen kissé kimozdul, kibillen.
Feje minden lépésnél biccen egyet. || a.
Helyére biccen: zökkenésszerű mozdulattal eredeti helyére billen, ugrik vissza.
- Igekötős igék: előrebiccen; helyrebiccen; kibiccen; lebiccen; megbiccen.
- biccenés; biccenő.