BALKON főnév -t, -ok, -ja
A magasban vmely épület falához erősített, korláttal ellátott nyitott, kiugró rész, amelyre ki lehet lépni; erkély.
Ezen a házon két balkon van. □ Madrid asszonyai a balkonhoz siettek, mikor a nagy Lope végigment az utcán. (Ambrus Zoltán) Két hét múlva Bettina megszabadult az örökös ágytól. Újra kifekhetett a balkonjára. (Hunyady Sándor)
- Szóösszetétel(ek): balkonajtó; balkonszoba.
- balkoni; balkonos; balkonú.