BAKANCS [bakancs v. bakkancs] főnév -ot, -a
Vmivel bokán felül érő, erős, nehéz, fűzős lábbeli.
Szöges bakancs; bakancsban jár. A gyalogos katonák bakancsot viselnek. □ Rendes komisz kincstári bakaruha volt rajtam
bakancs, szűk kék nadrág. (Hunyady Sándor) Fölhúzom víztől nedves bakancsaimat, a fatalp kopog. (Gelléri Andor Endre)
- Szólás(ok): tudja, hol töri a bakancs: tudja, hogy mi a baj, hol van szükség segítségre.