BÁJOS melléknév -an, -abb
Olyan <személy, főleg nő v. gyermek>, akinek egyéniségében, magatartásában báj van.
Bájos leányka, színésznő. □ A bájos, a ritka finom szellemű kis Farkas Paliné egyet sóhajt. (Tolnai Lajos) || a. Bájt tükröző, kifejező, erről tanúskodó <dolog>.
Bájos esetlenség, mosoly; bájos vidék. □ Bájos arcod, százszor boldog álom, A múltban s jövőben nem találom. (Kölcsey Ferenc) Örülök, hogy azt a bájos falut kaptam szülőföldnek. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): bűvös-bájos.
- bájosság.