ABBAHAGY tárgyas ige, (csak jelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyben, régies, népies) abbahágy
<Cselekvést, tevékenységet> nem végez, nem folytat tovább; félbeszakít(ja), megszakít(ja) v. (hirtelen) véget vet neki. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Miért hagytad abba a zongorázást? □ Bence
Abbahagyva dolgát, az ólba sietett. (Arany János) Hagyjatok abba mindent, el a műhelyekbe. (Karinthy Frigyes) Abbahagyta az evést, az utolsó falat már majdnem kifordult a száján. (Nagy Lajos)
abbahagyás; abbahagyat; abbahagyható; abbahagyó; abbahagyott.