Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

Ű [1] főnév ű-t, ű-je [e]
  • I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az ü-höz hasonlóan, csak a beszélőszervek izmainak erősebb megfeszítésével képzett magas, palatális, hosszú magánhangzó (pl. a tű szó utolsó hangja). Hosszú ű; az ű ejtése, képzése.
  • II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a teljesebb ábécének az ü és a v közé eső harmincnyolcadik betűje; nyomtatott alakja: ű, Ű. Kis (hosszú) ű; nagy (hosszú) Ű.