Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ŐSZÍT
ŐSSZÜLŐK
ŐSZUTÓ
ŐSZÜL
ŐSZÜLŐ [1]
ŐSZÜLŐ [2]
ŐZ
ŐZBAK
ŐZGERINC
ŐZIKE
ŐZLÁBGOMBA
ŐZSUTA

ŐSZES [e] melléknév -en, -ebb [e, e] Őszbe [2] hajló, kissé ősz [2] <emberi szőrzet>. Őszes bajusz, haj, szakáll. □ Miklós … Szemét anyja őszes hajához értette. (Arany János) || a. Ilyen hajú <személy>. Idős, őszes hölgy. □ Tudja-e, | … ki volt az az őszes úr, | aki a minap Önt oly ravaszúl | kivallatta? … | Jó barátunk; bornagykereskedő. (Szabó Lőrinc)