ŐR [1] ige -t, -jön (
tájszó)
Őröl (13).
Szárazon őr: (
átvitt értelemben is) <több személy> borozgatás nélkül beszélget. □ Hát itt csak így őrnek? vette fel a szót Vak Áron. Hogy? bökte ki a kurátor. Ahogy látom, szárazon. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: felőr; kiőr; leőr; megőr; összeőr.
- őret.