ŐKEGYELME [ë-e-e] főnév ..mét, ..mék, ..mük v. (
ritka) ..meik, (
tájszó) őkigyelme
- 1. (régies) <Vmely 3. személyű megnevezett személy megtisztelő v. népies megjelölése.> □ Keresztapám uram a bíró őkigyelme éppen akkor ment haza a csárdából. (Vörösmarty Mihály) Mai napig János vitéz ő kegyelme | Szép Tündérországnak boldog fejedelme. (Petőfi Sándor) 11 (bizalmas, tréfás v. gúnyos) □ Á bocsánat szép kisasszony. | Vagy talán csak ő kegyelme, A tündér, az eszem adta. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (népies, régies v. tréfás) Az e szóval megjelölt személy. □ A Rákó família jövője meg volt alapítva
bejutván őkegyelmeik
a vármegyei hivatalokra alkalmatos famíliák sorozatjába. (Mikszáth Kálmán)