ŐSTERMELÉS főnév
(
közgazdaságtan) <A polgári közgazdászok szóhasználatában> az anyagi javak termelésének azok az ágai együttesen, amelyek a természet erőit emberi munka segítségével szerves anyagok termelésére használják fel, ill. amelyek a termeléshez szükséges természeti javakat termelik ki.
Az őstermelés körébe szokták sorolni a mezőgazdaságot, beleértve az erdőgazdaságot, a kertészetet, a vadászatot és a halászatot is, valamint a bányászatot. || a. Szűk ért. mezőgazdaság. □ Csécse [lakói]
még ebben az időben őstermelésben éltek, s minimális szükségletük volt. (Móricz Zsigmond)
őstermelési.