Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ŐSMAGYAR főnév és melléknév
  • I. főnév
  • 1. (rendsz. többes számban) A magyar állam megalapítása (kb. az i. sz. 1000. év) előtt élő magyar. Az ősmagyarok törzsi szervezete.
  • 2. (ritka, nyelvtudomány) Az ugor egység felbomlásától, körülbelül az i. e. IV–V. századtól kb. az i. sz. 1000-ig terjedő korszak magyar nyelve. Az ősmagyar nyelv hangrendszere.
  • II. melléknév
  • 1. Az ősmagyarokhoz tartozó, közülük való. Ősmagyar harcos, vitéz. || a. Az ősmagyarok korából való, azzal kapcsolatos, rá emlékeztető. Ősmagyar szokás, rege. □ Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall. (Ady Endre)
  • 2. Ősrégi magyar szokás, divat, ízlés stb. szerint való. □ [Simonyi huszárezrede] bevonult hosszú diadalútjáról, elül harminckét lovas zenésze, ősmagyar kacagányokban, gazdag arany sujtásokkal. (Jókai Mór)
  • 3. (nyelvtudomány) Az ősmagyarhoz (I. 2.) tartozó, arra vonatkozó, azt illető. Ősmagyar kor(szak), nyelv; ősmagyar hangrendszer. ősmagyarság.