ŐRNAGY főnév
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> a századosnál magasabb, az alezredesnél alacsonyabb rangú tiszt v. ritk. ilyen rendfokozat.
Az őrnagy szemlét tartott. Hamarosan őrnagy lett. □ Szervusz Pistikém, kiáltott rá széles és kacagó arcával egy kövér ember
Egy őrnagy volt, akivel a harctéren találkozott utoljára . (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): vezérőrnagy.
- őrnagyi; őrnagyság.