ŐGYELEG [e-ë] tárgyatlan ige ..lgek, -tem, ..lgett [ë, e, ë]; őgyelegni v. (
tájszó) ..lgeni [e]; -jen [ë]
<Személy> cél és terv nélkül, gyak. bámészkodva, ide-oda jár, kószál.
Egész délután a vásárban őgyelegtek. Folyton a lány lakása körül őgyelgett. □ Abbahagyta a tanulást,
és már kora délelőtt a Mányoki-ház körül őgyelgett. (Krúdy Gyula) Őgyelegtem az utcán, nézegettem a kirakatokat. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: előgyeleg.
- őgyelgés; őgyelgő.