ŐRVEZETŐ főnév
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> a legalacsonyabb legénységi rendfokozatot viselő személy v. ritk. ilyen rendfokozat. Karpaszományos őrvezető. Őrvezetővé léptették elő. A legkisebb rang az őrvezető. □ Az utasítást, mit az őrnek adott az őrvezető, hallhatá Ödön az ajtón keresztül. (Jókai Mór) Az egyik csendőr, a tizedes
szőke bajszú legény, a másik, az őrvezető
nagy bajszú,
ijesztő, morc ember. (Nagy Lajos)
őrvezetői; őrvezetőség.