A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ŐRJÖNG tárgyatlan ige -ött, jön, -eni [e] v. -ni

1. Őrült módjára viselkedik; dühöng. Sokáig őrjöngött, úgy kellett lefogni. □ Rettenetes, amit lát az őrség: Urok őrjöng kivont karddal Levegőbe szúr és vagdal. (Arany János)
2. (gyak. túlzó) <Erős felindulásában, haragjában, dühében> féktelenül viselkedik, dúl-fúl, ill. haragosan ordítozik, verekszik, dühöng. Féltékenységében őrjöngeni kezdett.
3. (túlzó) Őrjöng vkiért v. vki után: szerelmi rajongással eped vkiért, vki után, esztelenül szeret vkit. □ A tiszteletes úr kamasz fia őrjöngött Rozália után. (Mikszáth Kálmán) őrjöngő.